Rónay László: Márai Sándor

 Rónay László közelmúltban megjelent Márai-monográfiája több évtizedes kutatómunka eredménye. A szerző első - Márai Sándor 1948-ig tartó pályaszakaszát bemutató - összefoglaló munkája a második világháború után emigrációban alkotó író visszatérését szolgálta a hazai irodalmi köztudatba, míg a nyolc évvel később, 1998-ban kiadott második Márai-könyv megjelenését az életmű iránti fokozódó érdeklődés hívta életre. A napjainkban tapasztalható Márai-kultusz - műveinek újabb kiadása és (újra)olvasása -, valamint az elmúlt másfél évtizedben napvilágot látott összefoglaló munkák és műelemző tanulmányok eredményei indokolttá tették egy összegző, immár az életmű teljességével számot vető monográfia megírását.
Rónay László új könyvének egyik fő érdeme, hogy Márai életművét egységes egészként kezeli. Miközben mind a Magyarországon publikált, mind pedig az emigrációban írt művekről részletes ismertetést ad, a szövegek keletkezésének folyamatába is betekintést nyújt. Igaz az egységes szemléletmód műfaji szempontból is: az alapvetően kronologikus felépítésű munka az életműben újra és újra visszatérő irodalmi témák különböző műnemekben, műfajokban való ismétlődésére éppúgy reflektál, mint a művek hátterében álló irodalmi hatásokra, vagy társadalmi, politikai eseményekre. A könyv olvasása kapcsán kirajzolódik Márai szépirodalmi és publicisztikai írásait egyaránt meghatározó irodalom-felfogása, melynek központi kérdése élet és irodalom, hatalom és művészet kapcsolata. Márai szerint az igazi író csak akkor lehet hiteles krónikása az életnek, ha vállalja a magányt és kizárja életéből a hétköznapok történéseit. Noha Márai mindvégig vallotta az író szellemi és politikai függetlenségének fontosságát, az Európában zajló változások, majd később az emigráció hátterében álló magyarországi politikai események őt is állásfoglalásra késztették. Az európai szellemiség védelmében írott cikkeiben élesen felszólalt a nácizmus térhódítása ellen: a hitleri propaganda működését bemutató Messiás a Sportpalastban című cikke publicisztikájának kiemelkedő alkotása. Márai első pályaszakaszának visszatérő témája Európa, mely elveszítette hagyományos értékeit. Az Istenek nyomában című közel-keleti útirajzában arra keresi a választ, meríthet-e a változó, eltömegesedő és elgépiesedő Európa az ősi tapasztalatokból. Márai a kor válságát elsősorban a polgári életforma válságaként élte át, a kilátástalansággal küzdő Európa megmaradásának egyetlen esélyét a polgári demokrácia megőrzésében látta. A háború küszöbén álló Európa a főszereplője Napnyugati őrjáratának is: a kontinens nagyvárosait járva arra a felismerésre jut, hogy a nyugati kultúrát csakis az emberi műveltség mentheti meg az újabb háborútól. Noha Máraira hatott Spengler Der Untergang des Abendlandes című munkája, Thomas Mannhoz hasonlóan sohasem hitt abban, hogy az európai kultúra leáldozóban van. Még a fasizmus idején is bízott abban, hogy átmeneti jelenség szemtanúja, melyet a polgári kultúra tud majd megfékezni. 1941-es "második őrjáratában" a Kassára visszatérő Márai arra keresi a választ, mennyiben felelős az író Európa sorsának alakulásában. Az európai szellemiség háború alatti sorsáról ad látleletet Európa elrablása című útinaplójában, melyben későbbi műveinek visszatérő gondolata, a kereszténység megtartó erejének felismerése is megfogalmazódik.
Az egyéniség fejlődésének idealizált rajzát adja Márai Egy polgár vallomásai című művében, melyben a polgári életforma megváltozásának következményei mellet az egyéni és történelmi idő feszültségének bölcseleti kérdésével is számot vet. Rónay László a regény irodalomtörténeti jelentőségét hagyományteremtő szerepében látja, a városi polgári életforma ábrázolása Márai előtt alig volt témája a magyar irodalomnak. A polgári életforma megváltozása és az idő különféle síkjainak feszültsége a Féltékenyek című regénynek is központi témája. Márai 1937-ben kiadott regényében "teljes érettségben mutatkoznak meg azok a stíluselemek, amelyeket rajongói csodáltak, s amelyek alapján még bírálói is benne látták ekkoriban a modern magyar regény megteremtőjét, Proust hazai megfelelőjét" - írja Rónay. A pillanat, az egyéni idő átélésének fontosságát írja meg Márai Sirály című kisregényében is: a háborús fenyegetés miatt nyomasztóvá váló történelmi időben a hősök az egyéni idő fedezékéből reflektálnak az életre.
Rónay László monográfiája a művek tartalmi ismertetésén túl azok stilisztikai, poétikai jellemzőit is bemutatja: a zenei szerkesztésmód (Vendégjáték Bolzanóban, Eszter hagyatéka), a szavak kifejezőerejébe vetett hit megingása (A sziget, Varázs című színmű, illetve egyes versek), a naplóforma (Bébi avagy az első szerelem, A nővér) a cselekményességet fellazító belső monológok (Déli szél, Válás Budán, A gyertyák csonkig égnek), a műfaji keretek felbontása (A zendülők) vagy éppen azok ironizálása (Szegények iskolája) Márai alkotásainak alapvető sajátosságai. Mivel sem az anyagmennyiség, sem az életmű megközelítésének szempontjai nem tették lehetővé poétikai értelemben vett szövegelemzések beépítését, a szerző mindvégig utal az egyes művekről írott önálló értelmezésekre, és gyakran a tanulmányokban megfogalmazott eltérő álláspontok szembesítését is elvégzi. A hivatkozásokból mind a korabeli-, mind napjaink Márai-recepciója, egy-egy mű esetében - mint például a Kassai polgárok című színmű, vagy a Vendégjáték Bolzanóban regény kapcsán - a befogadásban bekövetkező változás is kirajzolódik. A világirodalmi kánonba bekerült művek (Béke Ithakában, San Gennaro vére, A gyertyák csonkig égnek) kapcsán a szerző az európai Márai-recepció tanulságaira is kitér, és rámutat arra, hogy Márai néhány műve önértékén túli jelentőséget kapott. Noha A gyertyák csonkig égnek című kisregényt nyugati méltatói Schnitzler, Zweig és Musil műveivel rokonítják, "nehéz szabadulni attól az érzéstől, hogy mai elismertsége nagyobb, mint művészi értéke" - véli Rónay.
Márai publicisztikai írásait és Naplóit vizsgálva a monográfia szerzője rávilágít Márai és az európai irodalom, illetve Márai és a magyar irodalom kapcsolatára, műveinek elődjeihez, példaképeihez való kapcsolódására. Noha a kor európai művészetét jól ismerő Márai ízlését elsősorban nem a magyar irodalom eseményei és alkotásai irányították, Krúdy Gyulát, a magányos, világtól elvonuló írót, mindvégig példaképének tartotta. Szindbád hazamegy című regényében Krúdy utolsó napját eleveníti meg, miközben az "öreg Szindbád" alakján keresztül arra keres választ, mi az író hivatása a világban. A Mikó utcai szomszéd, Kosztolányi Dezső hatása elsősorban korai novelláiban és tárcáiban érződik, de olykor - amint erre Szegedy-Maszák Mihály felhívta a figyelmet - a témaválasztás szintjén is megmutatkozik (például a Mágia című elbeszéléskötet történelmi elbeszélései kapcsán). Irodalomszemlélete, a magyar nyelv iránti elhivatottsága szintén Kosztolányival rokonítja, ugyanakkor Arany János, akit a magyar nyelv mesterének tartott, a Naplók tanúsága szerint az emigrációban is napi olvasmánya volt.
Korai regényei (A mészáros, Idegen emberek) még a német expresszionizmus hatását tükrözik, a polgári értékrend, illetve a művészi és polgári életforma kettősségét ábrázoló regényeinek azonban már a klasszikus értékeket valló Thomas Mann egyik ösztönzője. Elbeszélés-technikájára többek között Proust és Gide hatott, utóbbi rendszeres olvasmánya volt. Rónay László meglátása szerint Márai befelé forduló, vallomásos jellegű világ- és önreflexióiban (A négy évszak, Ég és Föld) Marcus Aurelius és a sztoikus életszemlélet hatása nyilvánul meg, míg Bergson időszemléletét, Spengler pedig kultúrszemléletét befolyásolta.
Rónay László monográfiájának további érdeme, hogy az életműre koncentrál, nem terheli az olvasót felesleges biográfiai adatokkal. A művek hátterében álló életrajzi eseményeket elsősorban a közel fél évszázadon át irodalmi igénnyel írt Naplók bemutatása kapcsán ismerhetjük meg, a személyes sorsot befolyásoló történelmi hatások a művek - elsősorban a publicisztikai írások - elemzése közben bontakoznak ki, az emigráció egyes állomásaira pedig az ott írt művek kapcsán utal a szerző, így az életrajzi adatok valóban az életmű teljesebb megértését szolgálják.
Az emigrációs évek meghatározó eleme a múlt felé fordulás. A személyes múlt feldolgozása és az önigazolás a mozgatója az Olaszországban írt San Gennaro vérének. Föld, föld !.... című vallomásos krónikája történelmi hűséggel egyesíti az életrajzot, a korrajzot és a lelki folyamatok ábrázolását. Naplói - különösen a Márai által kihagyott részek - az amerikai életformával azonosulni nem tudó, vállalt magányát egyre nehezebben megélő író gondolatvilágába nyújtanak betekintést. Az igazi folytatásaként íródott Judit... és az utóhang szintén a személyes sors hátterében álló történelmi események bemutatásán keresztül szembesít a polgári életforma pusztulásával, az "utóhangon" keresztül pedig az amerikai emigráns-lét is felvillan előttünk.
A történelmi múlt számára aktualizálható eseményeit transzformálta irodalmi szöveggé történelmi regényeiben. Az 1800-as évek Brazíliájában játszódó Ítélet Canudosban a naturalista képalkotás eszközeivel mutatja be a céltalan öldöklést. Történelembe ágyazott példázata, a Rómában történt valami saját meggyőződésének regényesítése, melyben a politikai változás lehetőségének reménytelensége fejeződik ki. Az inkvizíció idején játszódó Erősítő című regényben azt vizsgálja, hogyan lehet a szeretetből embertelen erőszak a hatalom nyomására. Az 1938 óta többször átdolgozott Harminc ezüstpénz (megjelenés éve 1983) középpontjában Jézus áll: az első részben az író elmélkedéseinek tárgyaként, a másodikban mint születő legenda kortársai párbeszédében.
Noha a több oldalas - olykor többször is idézett - szövegrészletek megnövelik a kötet terjedelmét, egyben megkönnyítik az életműben való tájékozódást, és segítik az olvasót egy átfogó Márai-kép kialakításában.
A kötet az Akadémiai Kiadó gondozásában, a Nemzeti Klasszikusok sorozat részeként jelent meg 2005-ben. Sorozatszerkesztő Sipos Lajos.

Vigilia 2006/5. 394-395.

Fürst Design 2009